Katy Perry és ezernyi csillogó szempár

A zeneszeretet mindenekfelett. Ha olvasóink közül bárki is ismerne, biztosan ennek az érzésnek tudnák be, hogy akkreditáltattam magam a nagy felhajtással hazánkba érkezett Katy Perry Papp László Budapest Sportarénában sorra kerülő koncertjére. A 26 éves pop-díva első alkalommal ruccant ki Budapestre, és a nagy csinnadrattával beharangozott klipforgatása miatt mindjárt 5 napot húzott le rajongói társaságában.

A megjelenésében az 50-es 60-as évekhez visszanyúló hölgy végül ezernyi kislány arcára csalt mosolyt, töltötte fel őket „boldogsághormonnal”.

A helyszínre érkezés előtt volt némi elképzelésem arról, hogy mire számíthatok, biztos voltam benne, hogy mérhetetlen nőuralom lesz a „szürke kavics” szektoraiban, a színpad előtti dühöngőben, de az azért mégis letaglózott, hogy korban majdhogynem az anyukák voltak hozzám közel. Az erősebbik nem legfeljebb kísérő volt, hacsak nem a honi zenei pop paletta egyes tagjairól volt szó.

A főhősnő fellépése előtt egy számomra meghatározhatatlan DJ-fiú vezette fel a cukormázas, slágerekkel teli estét. A színpadon már ekkor feltűntek a Tom és Jerry-ből megszokott méretes nyalókák, tejszínes fagylaltok – mintha mindenkit lekicsinyítettek volna, akkorák voltak a díszlet elemei.

Aztán 21.00 után pár perccel feloltódtak a fények, és tiszta fehérbe öltözött zenekar tagjai után ezrek sikongatása közepette kifutott a stage-re Katy, egy mini, szürke, feszülős „ruciban”. A táncoslányok, és a vokálnak kihelyezett mikrofonok mögött is színes vattacukor parókában tetszelegtek a kicsikék, valóban úgy éreztem magam, mintha egy korai Walt Disney gyerekfilm belső szemlélője lettem volna.

Az MTV egyik kedvelt szereplője amúgy tökéletesen énekelt, pedig egyik ismerősöm igencsak savazta őt a youtube-ra feltett koncertfelvételek alapján. Itt azonban nem volt gond, se egy elcsukló refrén, se egy félre énekelt taktus. Valódi tehetsége a lassabb lírai számoknál volt fellelhető, azoknál még nekem is leesett az állam.

A set list összeállítása viszont nem volt túl találó, hiszen az I kissed the girl-t kivéve minden mega-slágerét előtte az első percekben, azt követően inkább az idén megjelent Teenage Dream albumról játszott.

Zeneileg amúgy „perfekt” előadást láthattunk, az Arena hangzási korlátai sem rajzolódott ki, ismét bebizonyosodott, hogy egy kevésbé soundigényes zenei stílusnak megfelelő helyszín a BS utódja. A konklúzió pozitív: Katy Perry 75 percre még nagyobb boldogságot hozott gyermekek ezrei számára, és ugyan ők még nem érthették, de jövőre talán ismét viszontláthatják kedvencüket.

-Páll Norbert-

[2010.10.04.]