Munka, műhely, összetart(oz)ás

Kováts Kriszta június közepén mutatta be új lemezét a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

A tizedik album prezentálásának tiszteletére (estére) még a napok óta rossz idő is elmúlt – talán mert még az időjárás is tisztelte azt a munkát, kitartást, amit az énekes-színésznő hosszú évek óta kifejt és aminek ez a koncert fontos állomása volt. Jó lenne hinni, hogy a munka mindig meghozza a maga gyümölcsét (de tudjuk, hogy ez sajnos nincs így), ezúttal azonban azt bizton állíthatjuk, a lemezbemutató előadás hallgatósága érezte, hogy Kováts Kriszta és a Kovátsműhely zenekar, valamint a koncert hátterét adó "műszak" nem spórolja el magát, odateszi, amit tud. És ezt értékelte is.

Hogy ez a tudás kevés vagy elég ma a pályán élni, megélni, nem tudni. Mindenestre Kriszta valamit biztosan tud, hiszen 2001 óta működteti a klubját a Komédiumban, ahová nemcsak a magyar könnyűzenei élet legkiválóbbjait tudta elhívni, sőt arra "rávenni", hogy írjanak számára dalt (ezekből kerekedett ki a CD), hanem a zene világához lazábban kötődő érdekes embereket is. Azt hiszem, a vonzerő abból fakad, hogy Kriszta nem akar többet és mást, mint amire képes, s amire képes, azt ki is hozza magából és másból is.

Az új album sokszínű, hiszen nagyon különbözők a zeneszerzők (Bródy, Szakcsi, Gerendás és Lerch, Tolcsvay, Somló, Gallai és Vedres) és a szövegírók (Bródy, Bornai, Sziámi és Fábri). Kriszta hangja, meg a Kovátsműhely zenekar hangzása mégis valamifajta egységbe rendezi az egészet. Ha nem lenne annyira elcsépelt, azt is mondhatnánk: igazi csapatmunka. Vagy inkább családi (a szónak nem abban az értelmében, hogy mindenki Kriszta rokona), mert érezni belőle valami szeretetet, valami összetartozást. Ezek az emberek szeretnek zenélni, Kriszta pedig egyidejűleg tud a csapat vezetője lenni és háttérben maradni. A szerepek nagyon jól vannak elosztva ebben a "családban" , mindenki tudja a helyét és elégedett vele. Talán ez jön át leginkább a lemezről, és ez mutatkozott meg a koncerten is.

Ami a dalokat illeti, számomra a két zenei szélső érték a "Ha csak most kezdenénk" című Gallai-Horváth nóta ("könnyfakasztó" szerelmes dal) és a "Szabó család" (Wolf-Fábri), amely a rádiós műsorfolyam rapes megéneklése (micsoda ötlet...).

Kováts Kriszta régebbi számaiból szintén adott elő néhányat, s természetesen vendége is volt: Gerendás Péter, aki önállóan is megszólalt, együtt pedig elénekelték a CD-ről vélhetőleg legnagyobb eséllyel slágerré váló szép, szomorú dalt ("Lépteidből szőtt árnyék"). S persze nem maradhatott el - búcsúzásként - Kriszta talán legismertebb nótája, a Füttyös Gyuri sem. A koncert jó szerkesztésű és dinamikájú, kiváló hangosítású volt, és ízléses, "éppen elég" világítás kísérte.

Jó volt ott lenni.

Májer Beáta

[2005.06.27.]